A Los Angeles-i repülőtéren a bostoni éjszakai járat indulását váró gyanútlan utasok még úgy hiszik, hogy eseménytelen repülőútnak néznek elébe, ám nagyot tévednek. A gép csaknem megtelt. Tíz utas közvetlenül a felszállás után elalszik, majd félúton arra ébred, hogy a többi ember eltűnt a gépről, csak óráik, aprópénzük, cigarettatárcáik és fogtöméseik maradtak az üléseken. A pilótafülke is üres, a repülőgép robotvezérlésre van állítva. Brian Engle, a szolgálaton kívüli pilóta átveszi az irányítást. Nick Hopewellel, a brit szerencselovaggal együtt megnyugtatják társaikat. Brian elhatározza, hogy a gyér forgalmú és hosszú kifutópályával rendelkező bangori reptéren szállnak le, amely megközelíthető az óceán felől. Leszállás után döbbennek rá, hogy a repülőtér kihalt, a levegő áporodott, az étel ízetlen. Nem hallatszik semmi zaj, csak Dinah, a vak lány hall valamiféle távoli morajlást. Bob, a sci-fi író kifejti, hogy szerinte időutazáson estek át a repülőút során, így most a közelmúltban landoltak. Eközben Craig Toomy, a gyenge idegzetű férfi rátámad a többiekre, ezért kénytelenek megkötözni őt. Ekkor Toomy mesélni kezd nekik a langolierekről, a képzelet szülte lényekről, akikkel az apja ijesztgette gyerekkorában, ha rosszul viselkedett. Most már mindenki hallhatja az egyre hangosabb morajlást. Toomy azt állítja, hogy ez a langolierek hangja, akik feltartóztathatatlanul közelednek. A morajlás dübörgéssé fokozódik, és a távolban feltűnik a rémséges gömbök serege. Tátongó szájukkal bekebeleznek mindent, ami az útjukba kerül.